Teljes gőzzel beindult a választási kampány. Giga lubickolás folyik a webkettőn. A sok harcot megért Helikon Portálunkon már kuruc. infó magasságokat karcolgatunk alulról. Nem vitás - „jó” kis-kurucos hangnem terjed, dagad-dagad.

Fodor Márk /Fidesz/ műanyaggal lövi a Balatont, Ruzsics keszthelyi polgármester saját helyi rendelete ellenére közterületen alkoholt iszik, Manninger Jenő pedig gárdistáink "szebb jövőjét" emlegeti - így buliztak Keszthely vezetői az év utolsó napján.
Az alábbiakban Polgár Gyula beszámolója:

Bátor emberek

Nagyon kicsi a valószínűsége, hogy a tavaszi OGY. választásokon esetleg elbuktázzon a FIDESZ – sőt komoly esélye van, nagyon jelentős győzelemre.

Eléggé köztudott, hogy a magyarok mindig arra szavaznak, aki a legtöbbet ígéri.

Horn MSZP-jére azért szavaztak, mert remélték, hogy valamit visszakapnak a későkádárkor kapás-lopás langy melegéből.

A JOBBIK fergeteges berobbanása a hazai politikai életbe alaposan felkavarta a hamisgulyás színvonalú pártviszonyokat.

Tájjellegű hugyozda

Már nagyon régóta komoly fejtörést okoz építészeknek, tanácselnököknek, polgármestereknek, és mindenféle közügyekbe bele érző és rondító okosoknak a BUSZMEGÁLLÓ.

Milyen legyen egy minden igényt kielégítő buszmegálló? Ez itt a kérdés!

Most, hogy totál benne vagyunk az influenza mizériába, csak kapkodom csapzott fejem. Már-már rettegésre fogom a formát, és állandóan azon agyalok, hogy indulok a már évtizedek óta bevált, háziorvosomhoz az agyon misztifikált szérum-spiccre, csak úgy lazán be a bőr alá, fényes tekintetem az asszisztensre szegezve, mint drága-jó miniszterünk a TV kamerákba. De még nem indul be az öregfiú, rengeteg más veszély is kerülget, várjuk csak ki a sorrendet.
Így van ez.

Minden demokrácia legfőbb ellensége a korrupció és a bürokrácia
Nem kell megijedni kedves olvasó, fenti cím csupán egy allegória-allegóriácska - BKV lenyomat a gyógytavas pusztán.

Dédéer konyec

1988-ban kempinget építettem Sopron- Balf-on, nagyon közel az osztrák határhoz, a rozsdásodó vasfüggönyhöz.
Balf-ról csak annyit tudtam, hogy a nyilasok itt ölték meg Bajcsi-Zsilinszki Endrét és drága jó Szerb Antalt.

Hévízen ünnepi üléssel emlékeztek meg a húsz évvel ezelõtti tóvédõ tüntetésrõl.

Nem mondhatnám, hogy ínyemre lenne lepusztult egomat belekeverni a két évtizede történt eseményekbe, de a történeti hûség miatt kénytelen vagyok - különös tekintettel arra, hogy a rendesen megkopott hévízi „elit” ferdítése és hazudozása már annyira undorító, hogy muszáj volt a klaviatúra mellé ülnöm, és az egyetlen független nyilvánosságba (Helikonportál) belevernem, a talán már nem is pontos emlékeimet.

A megbokrosodott MDF

Kétségtelen, az elmúlt napok egyik legérdekesebb belpolitikai sztoriját Dávid Ibolya és pártja az MDF abszolválta.

Kalap kreativitásban felülmúlhatatlan elnök asszony, megint belecsapott a hazai politika, tespedt szétkorrumpálódott álló vizébe: „Legendás" Bokros Lajost és Habsburg Györgyöt jelölték EP. képviselőknek.

Ha - Ha - mász

Tíz éve már, hogy magyar származású izraeli barátommal ültünk egy gázai kávéház teraszán. Barátom kissé révetegen mondta:
- Tudod haver, akkor lesz itt béke, ha visszaadjuk Gázát és Ciszjordánia nagy részét.
-Nagy marhák lennétek, ha visszaadnátok, amit húsz éve elfoglaltatok, gyönyörűen felépítettétek .

Tisztelt Angyal László!

Engedje meg, hogy néhány megjegyzést fűzzek a „VELÜNK ÉLŐ ÜGYNÖKÖK" írásához.

Igaza van, valóban velünk és köztünk élnek még ügynökök, olyanok akikről Ön nem is sejti, hogy ezek a köz megbecsülésnek örvendő ősz férfiak és megfonnyadt „Úri" asszonyok - hajdan a kádári
titkosszolgálatot szolgálták.

Megint eltelt egy év. A médiából megint végig nézhetjük és olvashatjuk polgármesterünk semmit mondó, kicsit önfényező színvonaltalan monológját. Magam előtt látom a hetvenes-nyolcvanas évek Földes Pistás (tanácselnök elvtárs) nagyon hasonló pózban és tartalomban előadott - „minden nagyon szép, minden nagyon jó” (ferencjóska után szabadon) - előadását.
Először is meg kell jegyezni, hogy a jelenlegi önkormányzat már annyira rossz, hogy az már Jó. Most persze azt gondolja a kedves olvasó, hogy ettől nagyobb hülyeséget még nem vertek bele az IBM klaviatúrájába, de megpróbálom értelmezni, mi az a Jó.

Tíz éve már, hogy Stuttgartban volt szerencsém ott lenni, a Marti Kusej rendezte híres-hírhedt Fidelió premieren.

Teljesen levoltam döbbenve, nem ezt vártam, de amit kaptam az máig is felejthetetlen felkavaró csodálatos élmény volt.

Legjobban akkor döbbentem meg, mikor a fiatal rendezőt kifütyölték. Búzott és dobogott az elit stuttgarti közönség.

Most, hogy ismét leporolják Karl Marx Tőke című alapművét, érdemes elgondolkodni azon, hova jutott a gyorsan amortizálódó globális, neokonzervativ fogyasztói kapitalizmus.

Mindenekelőtt bátran kijelentem - a kapitalizmus híve vagyok, már csak azért is, mert életem nagy részét az úgynevezett szocializmusban éltem le.