Tájjellegű hugyozda

Már nagyon régóta komoly fejtörést okoz építészeknek, tanácselnököknek, polgármestereknek, és mindenféle közügyekbe bele érző és rondító okosoknak a BUSZMEGÁLLÓ.

Milyen legyen egy minden igényt kielégítő buszmegálló? Ez itt a kérdés!
Először talán azt kellene tisztázni, hogy mi a különbség a buszmegálló és a buszváró között. Úgy gondolom, hogy nem a várakozás a fő szempont, mert vagy gyorsan jönnek a járatok, vagy az utas pontos időre (menetrend) startol, már ha nem a BKV-ről van szó.
A távolsági járatok elméletileg menetrendre járnak, de azért ne felejtsük el, messze vagyunk még Svájctól.
Ha csak az elmúlt hatvan év buszmegálló építési „kultúrát” vizslatjuk, akkor megállapíthatjuk, nagyon izgalmas kép tárul elénk e fontos utcai műtárgy kapcsán. A létező legnagyobb ökörségeket
agyalták ki a helyi „sztár” építészek, vagy a városvezetők és baráti körük, azok nemzetes asszonyai, ügyes kezű, de rossz ízlésű kőművesek, lakatosok, ezermesterek. Nem csak kis hazánkban, de egész Európában nagyon zavaros a kép, hol gagyi, hol egészen elfogadható produktumok születtek az utak mentén. Szó ami szó, nem egyszerű színvonalas buszmegállót kitalálni és megépíteni.
A németeknél már olyan komoly dilemmát okozott az országszerte elszaporodott hülyébbnél hülyébb megoldások, hogy országos pályázatot írtak ki buszmegálló tervezésére. És ki nyert? Nem hiszi el a kedves olvasó! A BMW autógyár dizájnerei lettek a befutók.
Egy nagyon egyszerű összerakható, áthelyezhető high-tech buszmegállót terveztek, amit sorozatban gyártanak – úgy, mint a BMW-t.
Ebből a konstrukcióból minden irányban ki lehet látni. Le lehet ülni, de heverészni nincs lehetőség, mert úgy van a konstrukció kitalálva. Könnyedén kifúj a szél mindenféle szemetet. Nagyon kis felület jut az utcai vandáloknak arra, hogy kiéljék aljas ösztöneiket. Minden esetre tök jól megvéd esőtől - széltől, arra a pár percre, míg megjön a zalavolán. Ha valamelyik polgármester vagy volános fejes áthelyezi a megállót, mert megváltoznak a lokális érdekviszonyok, akkor pár óra alatt simán megteheti. Az sem igaz, hogy high-tech létére nem illeszkedik a tájba, vagy az adott környezetbe. Tökre beilleszkedik, mert a BMW megálló kozmopolita és majdhogynem mindegy hol állítják fel – egyszerűen, nem látszik. Nem olcsó, tízezer euró - postán elküldik, ha éppen úgy akarjuk.
Most akkor miért hozakodok elő ezzel az Európai megoldással?
Azért, mert a Balaton „fővárosa” környékén Buszmegálló építési dömping tört ki, ami éppenséggel nagyon helyén való.
Hajdan a hetvenes években, majd a nyolcvanasokban is építettek buszmegállókat, ezek elég gyorsan leamortizálódtak, a totál elhanyagoltságtól és a húgylétől. Az országban sok helyütt látni ilyen lepukkadt széthugyozott agyongrafitizett rozsda marta düledező csöves menedékhelyeket. Nyirád környékén láttam a legérdekesebbet: ajtót eszkábáltak rá ügyes kezű hajléktalanok.
Most itt minálunk – úgy tudom uniós pénzekből ¬- a Manninger-klán rendesen belehúzott közérzet javító buszmegállók építésébe.
Tudom, hogy ünneprontó vagyok, de nem tudom megállni, abbéli véleményemet, hogy jellemzően nagyon provinciális, mondhatnám gagyi megoldás született.
Gondolom, a tervező szervilisen akarta kielégíteni a tájjellegű anyag felhasználást, meg akart felni megbízói hamis nép-nemzeti ízlésficamának. Engedett az építési zsírosbödön mellett melegedő bennfentes vállalkozók elvárásainak, de hát ez nem lenne baj, mert piacból él az építész - a politikusokról nem is beszélve. Ha meg van győződve, hogy igazán kvalitásos megoldást tervezett az sem baj, a baj az, hogy egyet is felépítettek.
Tudom, széllel szembe evezek, mert ismerve a nagy publikum ebbéli ízlésvilágát nem sok jóra számítok a kommentelők kemény magjától. De nem bánom, mert lehetséges, hogy az idő engem igazol (bár csak ne így lenne).
Ha közterületen ekkora pénzből ilyen jelentős építményeket építenek, akkor általában nem kell, hogy tömegízlést, és politikai szarságokat elégítsünk ki.
A felépített buszmegállókkal több baj is van. Az egyik, hogy a busz is egy kozmopolita akármi, aminek egyik „része” a buszmegálló. Ha egy menő zalavolánmerci pár év múlva, oda áll egy lepukkanásnak indult Keszthely környéki grafiti-vel kidekorált húgyszagú, falevelekkel és szeméttel teli buszmegállóhoz, ahol a várakozók még véletlenül sem állnak be a kőfalazat biztos védelmébe, mert ahhoz már végképp nincs ízlésük – hát ez elég vicces lesz. Csak azért mondom, mert harminc évvel ezelőtt ez a sztori előfordult már velünk – talán most jobb a helyzet? Dehogy jobb, még rosszabb. A köztéri vandalizmus nem ismer határokat. Borzalmas rombolás dúl magyar honban a köz kárára. A javíthatatlan lecsúszott csőcselék, a szerencsétlen kóborló csöves-hajléktalanok és mindenféle aljanépség gátlástalanul rombol.

A buszmegálló lényege, hogy arra a pár percre, míg megérkezik a busz, beállhassunk fedél alá, minden irányba kilátással, ne legyen alul zárt, ne alakulhasson ki szemétzug, könnyen tisztítható, ha kell könnyedén áthelyezhető legyen….
A most megépült buszmegállók egyszerűen szólva kisstílű provinciális kőhalmazok.
Sajnos a vidéki Magyarország továbbra is vidéki marad, nincsenek szellemi források, amik kimosnák a pusztáról a megsavanyodott gondolatokat.

polgár