Egy alkalommal Pistike és barátai játszanak a téren! Pistike nagyon jól érezte magát és mivel szeret dobálózni, így keresett köveket és jókedvűen dobálódzni kezdett! A dobálózás közepette meglátja, hogy a templom tetején ül egy „kövér” veréb! Gondolja ez egy jó célpont és elhajítja a nála lévő egyik követ! A kő repül - Pistike mindig jó távolba dobó volt! - és úgy látszik, hogy pont a kövér verebet eltalálja! De nem így történt! A repülő kő íve kicsi volt ahhoz, hogy a veréb tartózkodási helyéig eljusson. Ebből az következett, hogy a kő nem a verebet találta el, hanem az ablakot, mely persze kitörött! Pistike látta, hogy bajt csinált és a srácok is látták! Biztatták Pistikét, szaladja el(!), majd nem árulunk el! De Pistike nem szaladt el! Kiderült hamar az is, hogy a templomban éppen mise zajlott és természetesen az atyák kijöttek megnézni, hogy ki tette ezt?! Miután kijöttek, megkérdezték, ki volt ez a rossz és neveletlen gyermek? Ki tette ezt? Pistike odament az atyákhoz és annyit mondott lesütött szemmel, hogy én voltam és bocsánatot kérek, csak a verebet akartam ledobni a templom tetejéről! Az atyák megdorgálták Pistikét nagyon, de végül a büntetés azért maradt el, mert őszintén bevallotta tettét! Pistike megszégyenülve megígérte, hogy máskor nem tesz ilyet. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az a Pistike én voltam!)

Miért írtam ezt?
Azért, mert az igazság mindig kiderül! Amit két ember tud, az már nem titok. Ha pedig kiderül a rossz cselekedet, akkor vállalja az ember érte a felelősséget, különben elveszti a mások bizalmát!Azt pedig helyreállítani, szinte lehetetlen! Egy tolvaj, hogy mondja a gyermekének, hogy ne lopj fiam? Amikor a gyermek megtudja mástól, hogy az apja tolvaj?