Március 15. Hévízen
Amilyen jól vizsgázott az értelmiség ’48-ban, olyan rosszul vizsgázik a politikai elit ma, amikor új válsággal szembenézve kellene egymásnak vetni a vállakat – mondta Hévízen Glatz Ferenc. A Történettudományi Intézet igazgatója, a Magyar Nemzeti Vidékfejlesztési Hálózat elnöke nem a párhuzamokat, hanem az eltéréseket helyezte a megemlékezés középpontjába.
A kutató akadémikus énjéhez híven, Glatz Ferenc számos kérdést fogalmazott meg ünnepi beszédében. – Sok mindenről elfeledkezünk március 15-ödike kapcsán – jelentette ki. - Széchenyi, Kossuth és Deák mellett emlékszünk-e azokra az emberekre, akik a tömegben ’48 márciusában útjára indítottak egy polgárosuló országot? Nem figyelünk-e túlságosan a politikai szereplőkre? Kétségtelenül fontos szerepet vállaltak mindazok, akiknek egyéni természete, a nemzetről alkotott látomása oly különböző volt, mégis felismerték a társadalom számára szükséges folyamatokat. Olyan átrendeződés előtt álltak, mint mi most, egy új világrend közepén. Vajon nem azért boldogult-e a magyar nemzet, mert a politikai férfiak képesek voltak az együttgondolkodásra? S képesek-e erre mai vezetőink? Ha ennyit nem tudunk teljesíteni, akkor a jelenkor eseményei 1848 nagy tanulságának cáfolásához vezetnek – jelentette ki a szónok. Glatz Ferenc szerint keveset beszélünk arról is, hogy a hajdani államférfiak Batthyány-tól Széchenyi-ig Európához mérték magukat. Egyetértettek abban, hogy a nemzet felemelkedéséhez kiművelt fők sokaságára van szükség. Elmondhatjuk-e ma, hogy munkaerő-állományunk európai színvonalú? A rendszerváltás óta a magyar iskolarendszer elbukott, a diákok ugyan jól érzik magukat, de a hallgatók többsége nem érti meg a szakanyagot. 1848-ban a tizenkét pont követelte az önálló országgyűlést. Ma büszkék lehetünk-e a Parlamentünkre? A többpártrendszer, a politika hízeleg a választóknak, szavazatot akar nyerni, s közben mindenki rosszul érzi magát – fogalmazta meg kritikái sorában Glatz Ferenc, s végül társadalmi felelősségvállalásra szólítva azt kérte az értelmiségtől, hogy segítsenek mindazokon, akiknek ma rosszul megy sora.
A megemlékezés további részében az Egregyi Óvoda Pillangó csoportja és a Hévízi Tiszta Forrás Dalkör adott műsort. Az ünnepség koszorúzással zárult az 1848-as emlékműnél, a centenáriumi emlékkőnél, Gyulai Gaál Miklós zalai honvédtábornok emlékhelyénél és Kossuth Lajos szobránál.
Classz Ferenc
Classz Ferenc hévízen
Bocsánat elírtam a nevet - Glacz Ferenc, a mindig és minden korban bevethető szalon történészünkről van szó, aki megtisztelte a hévizi polgárságot március idusán.
Továbbra is istenverte ország vagyunk, mert a „drága jó" magyaroknak legnagyobb élményük, elvesztett hiába való forradalmaik, mely forradalmaknak nem kis eredménye, hogy totál legatyásodva dagonyázunk gyönyörű Árpádmedencénkbe.
„Balsors, akit régen tép" Kölcsey - volt polgártárs, egyik leghülyébb elszólása. Nagy találmánya ez a sokat idézett bemondás, mert a magyaroknak mindig van lehetőségük valamire hivatkozni, ha nem mennek jól a dolgok. Ha már nem lehet a törökökre, habsburgokra, oroszokra, zsidókra, cigányokra bankárokra..... lőcsölni elkúrásainkat, akkor itt van a BALSORS. Tök praktikus.
Az is a balsorsnak köszönhető, hogy a sok forradalmat és szabadságharcot mind elbuktáztuk. De az hétszentség, hogy mi nem hibáztunk.
Glacz Ferenc minden gyűlésen megfelelő kurzustörténészünk tudja a frankót, csak éppen nem mondja, mert ő mindig teljesíti az éppen megfelelőt.
Tekintettel arra, hogy én elég nagy nyimand vagyok, ezért megtehetem, hogy elmondjam, ami hézagosan de kimaradt a Professzur Úr nagyhatású ünnepi beszédéből.
Szerintem inkább arra kellett volna kihegyezni velős mondanivalóját, hogy Széchényi és Kossuth kb. ugyan olyan echte futóbolond volt, mint mostanság Gyurcsány és Orbán.
PS. turbómagyarról már nem is beszélve.
Azt azért hozzá kínom tenni, hogy nevezett „nagy magyarok" színvonalban jóval felül múlták Feletót és az alcsuti kisgömböcöt, de jól el kurták - az tény.
Nem kell nagyot Habsburgozni, meg muszkázni - az elkúrás a két „nemes" férfi kibékíthetetlen ellenállásán múlt.
Glacz prof. továbbra is agymos. Azt mondja „Amilyen jól vizsgázott az értelmiség 48-ban, olyan rosszul most".
Én inkább azt mondanám, akkor is rosszul vizsgázott az értelmiség és most is. Glatcz prof. tudja legjobban, hogy Kossuth és Széchenyi milyen kapitális hibákat követtek el, főleg azért, mert lementek kárpátmedencei én magyar - te magyarba - egymást ölték, ahol csak tudták, magasan lesz...rták a nemzetiségi követeléseket, bértábornokokkal harcoltak, fogalmuk sem volt az európai realitásokról.
Vitéz nagybányai Horthy Miklós feledhető uralkodása alatt, valami ködös államszervezői szemszögből ajnározták 48-at.
Kádárék tripla gányolás kevertek ki. Forradalmi Ifjúsági Napok keretében ünnepeltük, 48-at, a dicsőséges Tanács Köztársaságot, és a Felszabadulást. Emlékezetes, daliás időkben a KISZ rendesen felturbózta e jeles napokat. Vonultunk, énekeltük „A Párttal a Néppel egy az utunk...."
Szerintem inkább a kehidai bölcset és a kiegyezést kellene ünnepelni, annak legalább lenne valami értelme.
Drága fürdővárosuk nagyon kultúráltan konszolidáltan ünnepelt. Nem kellett radarkapukat felalítani, kordonokkal védeni glatczferibát és árpipolgármestert a záporozó tojás esőtől. Rendőreink egy részét nyugodt szívvel feküdhettük forradalmi fővárosunkba, ahol többek között, „ők voltak" a szólásszabadság őrei.
Azt hiszem, nagy hiba és súlyos teher, hogy ezt a teljesen eltorzított renegát ünnepet fel kell vállalni. De megfigyelhető, mennél rosszabbul mennek a dolgok, annál nagyobb ünnepeket rendezünk. Ebben legalább jók vagyunk.