Igaza van annak az ítésznek, aki nehezményezi, hogy valaki csak a negatívumokat hajlandó észrevenni és ábrázolni. Igaza van, igaza van. Léteznek szép dolgok a földön, szűkebben Keszthelyen is. Nos hát vegyük csak.
Itt van például a Halászcsárda és környéke. Lehet-e, szabad-e rosszat írni városunk eme sarkáról? Aligha. Mert ott béke és csend honol. Maga a csárda, úgy ahogyan van, szép és hívogató. Ablakai már régen nincsenek, így roppant kellemes a belső klima. Langyos szél járja át a termeket, amikben kedves tekintetű vizisiklók és éjjelente kiegyensúlyozott lelkületű hajléktalanok tanyáznak pacifikus egyetértésben. Jó ez a csárda azért is, mert, mivel a környéken sehol sincs vécé, itten nyugodtan lehet. Ó micsoda megkönnyebbülés ez sokaknak, cigány zene-bonával kísérve! Ott mostan botanikuskert figyelhető meg, a környék szeretett füveivel ékesítve. Mily öröm bóklászni benne, kakukk- és rigófütty aláfestette sétánk során.
Csak a csárda elötti kisded öböllel volt sokáig baj. Mert a vízfelületet, melyet ingyenes fürdőzés céljából sajátítottak ki korábban a züllött diákok, beőtte a nád, a sás meg a gyékény. Néhány héttel ezelőtt azonban szívderítő változás történt. Megjelent a vízen és mellette két masina, egy fehér, egy sárga, az egyik nagy, a másik meg még annál is nagyobb, és kikotorták az öblöt. A kitépett növényekkel kevert, látványos, mondhatni gyönyörű iszapot költői egyvelegben hordták ki a parti sétányra. A visszafogott romantikájú dombocskák mintegy kihangsúllyozták a hullámzó víz és a távolabbi partok szépségét. Külön öröm, hogy a kiirtásra szánt növényzet újra sarjadzik az öblöcskében, ami a természetvédőket vidám sikkantásokra sarkallja. Csak úgy pusztíts, hogy újabb életeket teremtsél!
A környékbeliek áldozatkészségéből emeltfaszobor, a balatoni halászt ábrázoló, derűs tekintettel nézi a látványt, bal vállához támasztott szigonyát szorongatva. Csak figyelmeztetésképpen mondom: aki úgy viselkedik, hogy a fahalásznak kurva nagy feje van, és olyan fekete, mint egy vizihulla, az ne merészelje magát esztétának minősíteni, mert úgy oldalba lesz rúgva, hogy a környéken megtekinthető kék és lila nefelejcsek abban a szent pillanatban elhervadnak. A sportos életmódra serkentő, előrefelé dőlő padok pediglen szégyenükben elsüllyednek.
Úgy vigyázzon tehát mindenki. Ami szép az szép, és arról csak szeretettel lehet írni. Az ellendrukkereknek meg: KUSS.

Morvai Péter