Választások előtt Keszthely

PDF változatOldal küldése ismerősnekNyomtatóbarát változat

Tisztelt HelikonPortal.net
A mellékelten küldött írás 2009. elején készült, de most is teljesen aktuális. Ha Önök is úgy gondolják, akkor nincs ellenemre, hogy elektronikusan, vagy akár nyomtatott formában leközöljék. Csak annyit kérek, hogy a nevemet ne írják alá, mert jobb az óvatosság. Írjanak csak annyit, hogy egy Keszthelyi Pragmatista.

Mit kezdjünk Keszthellyel?

Újabb korszerűtlen elmélkedések

I. rész

Állapotfelmérés

A tavalyi év végén egyetlen helyi lap sem mulasztotta el, hogy összefoglalást adjon arról, milyen munkát végzett a városvezetés 2008-ban, mik a legfontosabb eredmények, és egyúttal mit terveznek az újesztendőre. A helyzet áttekintése, főleg egy év utolsó napjaiban, megszokott dolog; nem árt tudni, hol tartunk, merre haladunk, mit kell még megtennünk a céljaink elérésének érdekében. Ám értékelni az eredményeket nincs szokásban. Mintha valamit tenni, már önmagában érték volna, és darabra több mindent tenni, nagyobb érdem. Tekintsük hát gyorsan, felsorolásszerűen át, mit emelt ki a városvezetés az elmúlt évben végzett munkájából, mire büszkék, mit tartanak fontos, említésre méltó eredménynek. Talán nem bűnös dolog azt feltételezni, hogy biztos azt a néhány dolgot hozzák fel egy évösszefoglaló interjúban, amik valóban a legnagyszerűbbek voltak, és egyben a város érdekeit, és a benne lakókat legjobban szolgálták.

Íme: Rendezett, virágos utcakép. Strandok fejlesztése: új szolgáltatások, megszépült környezet, ingyenes csúszda és napozóágyak. Iránybusz Hévízre. Idegenforgalmi szempontból is vonzó rendezvények: huszártalálkozó, az ötvenedik születésnapját ünneplő Helikon-seregszemle, a Tánc Éve rendezvénysorozat. Útfelújítás: Bem és Unterberger, Stromfeld és Pacsirta utca. Önkormányzati ingatlanok renoválása. A Csány-Szendrey ÁMK akadálymentesítése. A kórház „D” épületének átadása. Városfejlesztési stratégia elkészítése. Igényes ajánló készítése, amely a befektetési ajánlatokat szedi csokorba.

Kérek mindenkit, hogy most olvassa el még egyszer a fenti bekezdést.

Megvolt? Jó. Akkor most felteszek egy kérdést. Ön most sír, vagy nevet? Vagy már annyira közönyös és érzéketlen, annyira nem érdekli, mi történik, vagy nem történik a lakóhelyén, hogy egyiket sem teszi?

Akiknek dagad a melle a büszkeségtől, azoknak nem is érdemes tovább olvasniuk. Ők menthetetlenek.

A többieknek javaslom, hogy sóhajtsanak egy nagyot, és ne csüggedjenek. Gondolkodjunk egy kicsit közösen, hátha jutunk valamire.

Először is térjünk vissza a dagadó mellekhez. Felmerül a jogos kérdés, hogy miért fanyalgunk, miért tartjuk ezeket az eredményeket nevetségesnek vagy lehangolónak? Mi az a mérce, amihez mérve ezt merjük állítani? Mit várunk egy ekkora méretű várostól, ilyen nehéz gazdasági és morális helyzetben? Miért nem tudjuk becsülni az elért eredményeket? Miféle rózsaszín köd ül az agyunkon, miféle irracionális és utópisztikus vágyakat és elképzeléseket dédelgetünk magunkban, amikhez képest ezek az eredmények nem tűnnek elégnek? Miért nem lehet tisztelni a befektetett kemény munkát, ami nélkül még ezt sem lehetett volna létrehozni?

Hát, jó. Ezekre a kérdésekre valóban válaszolni kell. Akkor viszont kezdjük a legelején. Ne tételezzük fel, hogy valami lehet evidens; söpörjünk ki alaposan, nézzünk a szőnyeg alá rendesen.

Voltaképpen miért nem hördült föl a keszthelyi közvélemény a városvezetés évértékelése után? Az egyik ok, amit itt nincs mód részletesen és mélyen kifejteni, hogy a magyar népesség nagy többsége teljesen kiábrándult a politikából, és maximális közönnyel, vagy talán már undorral nézi a városi, megyei, régiós, és országos szintű vezetők ténykedését. Úgy érzik, nincs, és nem is lehetséges semmiféle ráhatásuk az eseményekre, és inkább átlépnek az egész problémán, csak hogy megspóroljanak maguknak egy csomó idegeskedést. Sokan megírták már, hogy mennyire kártékony a választópolgárok ezen kishitűsége. Ha lemondunk a politikával való foglalkozásról, ha nem vagyunk a politikusaink sarkában, akkor elkanászodnak, akkor elburjánzik a korrupció, és a számon kérhetőségük komoly csorbát szenved, ami végeredményben a demokrácia csorbulását jelenti. Rosszindulatú(?) kommentárok szerint az egész politikai cirkusz és hisztériakeltés pont arra megy ki, hogy elvegye a polgárok kedvét a politizálástól, és attól, hogy demokratikus jogaikat használva gyakorolják hatalmukat. Merthogy ez, a gazdasági elittel összefonódott politikai elitnek anyagi szempontból nagyon hasznos. Igen ám, de a nép szegény, egyszerű gyermeke mit tehet mindez ellen? Mit tehet, ha csak „ezekre” vagy „azokra” lehet szavazni, ha nincs alternatíva? Ó, nagyon de nagyon sok mindent. De erről majd később, most jöjjön a másik ok. Azért nem hördült fel senki az évértékelés elolvasása után, mert abban nem volt semmi rendkívüli; olyan volt, mint két évtizede - vagy akár mondhatnánk kis túlzással két évszázadot is - az összes.

Ahol semmi nem történik, ott egy falevél lehullása is komoly esemény. Ha hosszú ideig változatlanul zajlik valami, ha ebben a metódusban generációk nőnek fel, akkor számukra ez a változatlanság lesz a természetes, a norma. Keszthelyen az a norma, hogy a rendezett, virágos utcakép egyenlő azzal, hogy a dolgok rendben zajlanak, a város épül, szépül, fejlődik, és a városvezetés jól teszi a dolgát. Közbevetőleg azért megjegyezném, hogy ennek ellenére érdekes, hogy a rendszerváltás óta eddig még egyetlen polgármestert sem választottak újra. Nem mintha ez számítana. Mert egyikük sem hagyott semmiféle nyomot a városon. Sokak szerint szerencsére nem. Mert legalább nem rontották el, nem törték meg egységes képét, autentikusságát, báját. Bár ennek a retrográd felfogásnak a szellemében akkor le kéne mindent bontani, és jurtákból emelni sátortábort a város helyére, mert az lenne csak igazán autentikus. Miért nem hagytak hátra semmi igazán értékelhetőt a polgármesterek? Mert inkompetensek voltak. Nem városvezetői végzettséget, vagy szakmaiságot kérünk rajtuk számon, hisz a polgármesternek lenni politikai poszt, és az benne a szép, hogy elvileg bármely polgár megszerezheti, elérheti, érdemei szerint, ha megválasztják. Csak arra mutatnánk rá, hogy például pártpolitikai alapon megválasztott városi vezetőtől, nem lehet nem pártpolitikai döntéseket várni. Keszthely eddigi vezetőinek semmiféle koncepciója nem volt arra, hogy mit kezdjenek a várossal. Az nem koncepció, hogy az értékek megőrzését, az elért eredmények fenntartását, és felújítást, utat, meg virágosítást ígérünk, meg…. Meg mit is szoktak még? Lehet, hogy ígérni is csak ennyit szoktak? Na de sose az a hibás, akinek ambíciói vannak, és aki egyszer csak úgy dönt, megpróbálja, és indul a helyhatósági választásokon, hisz annyi X.-nek és Y.-nak sikerült már, akik semmivel sem voltak különbek nála, és amit ők csináltak, az menne neki is. Mert menne akárkinek. A hibásak azok, akik megválasztották őket. Megválasztották? Volt választási lehetőség? Hiába szeretjük a töltött káposztát, ha az étlapon csak zsíros kenyér és főtt krumpli van. Távol álljon tőlünk, hogy megsértsünk valakit személyében. Nem vitatjuk, polgármesternek lenni nehéz, sok eltérő igénynek és érdeknek kell megfelelni, és mindebbe rengeteg energiát kell befektetni. Nem is akarjuk őket pellengérre állítani, számon kérni, vagy pláne felelősnek beállítani. Ők megtették, amit tudtak, jó szándékuk, tenni akarásuk, város iránti elkötelezettségük nem kérdéses. Egyszerűen csak mindnyájan inkompetensek.

De mi az a képe a városnak, amin lényegében nem változtattak az elmúlt években? És mennyire hazug, önbecsapó, és identitást torzító ez a kép?

Keszthely a Balaton fővárosa. Vagy Keszthely a Balaton Fővárosa cím büszke tulajdonosa? Inkább az utóbbi. Mert ez a szlogen mivel több üres frázisnál, amivel nyugtatgatjuk magunkat, és amit hangoztatva lesajnáljuk a többi Balaton körüli várost, akik nem rendelkeznek ezzel a címmel?

Keszthely iskolaváros. Minden város iskolaváros, ahol van iskola, nem? Vagy talán van Keszthelyen olyan jelentős, minőségileg kiemelkedőt nyújtó, országos hírű iskola, amiről még nem hallottunk?

Keszthely a kultúra városa. Attól, hogy vannak komolyzenei koncertek a városban, meg attól, hogy működik egy színháznak nevezett művelődési ház, ami befogadó térként képes működni kiállítások, színházi előadások és vetítések, meg összejövetelek számára, vagy attól, hogy üzemel könyvtár a városban, és vannak évről évre ismétlődő, hagyományos rendezvények, na meg a történelmi emlékektől, mint templomok, és kastély (kihagytunk tán valamit?) még nem lesz egy város inkább kulturális jellegű, mint más városok. Keszthely esetében ez a hozzáragadó jelző: kultúra, inkább csak jobb híján csapódott ide, mert nem volt más, inkább illő, identitást adó jellegzetesség. Ezzel az erővel lehettünk volna Keszthely, a kék égbolt városa, csak mert ahogy iskoláink, Balatonunk, és kulturális intézményeink vannak, úgy van kék ég is felettünk. Vagy akkor keressünk valami speciálisabbat, helyibbet, ha a kék égbolt túl általános, és legyünk Keszthely, a hírközlés városa, hisz van rádiómúzeumunk. Vagy még jobb, a Keszthely, a kínpadok városa, hisz van kínzómúzeumunk, és ez még történelmi távlatot is nyújt, hisz eredeztethetjük egész a középkorból, ami micsoda patinát adhatna.

Egy szó, mint száz, Keszthely nincs kitalálva. És még csak halvány kísérlet sem volt soha, hogy kitaláljuk, és ezzel arcot, identitást adjunk neki a világ felé, és egyben identitást nyerjünk tőle magunknak, akik benne lakunk. Ráragadt mindenféle jelző, de ezek inkább csak jól hangzanak, vagy hangzottak egykor, de ma már csekély, vagy semmilyen vonzerővel nem bírnak; nem számítva, hogy közhelyesek, értelmetlenek és hülyeségek is. De hát mit lehet tenni, ez van. Szegény ember vízzel főz. Akkor, ezek után, mit kezdhetünk még Keszthellyel?

Miért kellene bármit is kezdeni vele? Hisz működik, él, létezik. Miért nem jó így, ahogy van? El a kezekkel tőle, mi így szeretjük, és azt akarjuk, hogy megmaradjon ilyen csendes, békés, nyugodt, barátságos, szerethető városnak. Állóvíz, vagy ha úgy tetszik pocsolya, de a mi pocsolyánk, és nekünk nagyon is megfelel. Ha nincs kitalálva, hát nincs kitalálva. Miért kéne rengeteg pénzt arra költeni, hogy megrajzoljuk a képét, ami majd ugyanúgy nem fedi a valóságot, mint a mostani? Akkor meg nem mindegy? Miért kéne ráerőszakolni valami maszkot, és olyanná formálni, amilyen most nem? Különben is, úgy sem lehetne mást csinálni belőle. A városok szervesen fejlődnek, nem lehet mesterségesen beavatkozva megváltoztatni őket. Keszthely sosem lesz világváros. Keszthely nem több és nem kevesebb és nem más, mint Keszthely, ez az identitása.

Igaz. Keszthely sosem lesz világváros, és a fenti „program” megfontolandó. Akár választhatjuk azt is. Miért is ne? Szembenézünk a valósággal, és megbékélünk vele. Akinek meg nem tetszik, tudja merre van az ajtó. Menjen minden a rendes, megszokott kerékvágásban. Virágosítsunk, ültessünk fákat, újítsunk fel utakat és homlokzatokat. Eltartotta a várost a turizmus meg az állami támogatás eddig is, eltartja ezután is. Keszthelynek megvan a maga közönsége, elég ha rájuk támaszkodunk, meg Hévíz is tök közel van, arra mindig számíthatunk, hogy lesz reumás ember, akkor meg mit panaszkodunk? A kilátások ha nem is rózsásak, de nem is gyászosak.

Egy dolgot azonban szögezzünk le, és ezt jó lenne, ha mindenki világosan értené, és belátná. Van másik lehetőség is. Lehetne jobb is az élet Keszthelyen, lehetne ez egy jobb város. Tudom, mondani könnyű, de hol maradnak a konkrétumok? A következő részből kiderülnek.

II. rész

Elméleti alapok

Statikus identitás nincs. Minden dinamikusan változik, így a városok is, meg a körülöttük lévő ország és világ is. Ha nem változtatunk rajta, akkor változik magától. Akkor elszenvedi a változást. De ha előrelátóak vagyunk, és a jövő kihívásait figyelembe véve előre tervezünk, és a változásnak irányt szabunk, akkor a változás nekünk dolgozik, akkor nyerünk rajta.

És most lássuk végre a konkrét elképzeléseket is. Mit tegyünk, mit tehetünk a város formálásán, kitalálásán keresztül valójában magunkért, a saját boldogulásunkért?

Közhely, de igaz: a változást a fejekben kell elindítani. Kezdetnek például meg kéne vizsgálni annak a lehetőségét, hogyan lehetne beindítani a középiskolákban, vagy akár már az általános iskola utolsó évfolyamainak valamelyikében, egy Demokrácia és önkormányzatiság, vagy valami hasonló című kurzust. Igen, merthogy követendő minta még nincs a gyerekek előtt, hisz a demokrácia játékszabályait a magyar társadalom még csak kóstolgatja, így óriási szükség lenne megtanítani őket arra, miféle lehetőségeket, esélyeket és jogokat nyújt számukra az, hogy olyan rendszerben élnek, ami lakóhelyükön önkormányzatiságot biztosít számukra. Ízlelgessük csak egy kicsit ezt a szép szót: önkormányzás. Ez sokkal nagyobb vívmánya a demokráciáknak, mint a parlamentarizmus, mert közvetlenebb. Úgyhogy jó lenne tudatosítani, elmondani a választópolgároknak, hogy a lakóhelyüket vezető polgár, a polgárok mestere, nem az állam, a parlament, vagy pláne a kormány kihelyezett ügynöke, képviselője, nyúlványa, hanem a városi polgárok érdekeinek szolgálója. Ugyanígy a városi képviselők sem azért vannak, hogy csak szavazgassanak, hanem azért, hogy közvetítsék a választóik érdekeit és akaratát a városvezetés felé. Ismét felteszek egy kérdést. Tudják Önök, hogy a képviselőjük a közgyűléseken, adott döntésekkor, hogyan szavazott? Képzeljék, ez nyilvános adat. Jegyzőkönyv készül a szavazásokról, amit Önök bármikor megnézhetnek. Nem tetszik valami, ami a lakókörnyékén történik? Nézzen utána, hogy képviselte az Ön érdekeit a képviselője az adott ügyben. Legyen szokássá, hogy a városi képviselők fogadóóráin a polgárok tolonganak, és hosszú sorokban várakoznak, hogy elmondják az észrevételeiket, és megkérdezzék, mi alapján szavazott a képviselő így, vagy úgy. Mondok egy meglepőt. A politikus számon kérhető. Bizony. Érdekes, ugye?

Na persze lehet úgy is demokráciáskodni, hogy választások idején, oldalszimpátia alapján ikszelünk, és el se olvassuk, milyen nevek vannak a pártszimbólum alatt. Egyszer, szociológiai és pszichológiai kísérlet gyanánt, oda kéne írni a legesélyesebb párt listájába Mekk Elek nevét, kíváncsi vagyok hány embernek tűnne fel, hogy beszavaz egy rajzfilmfigurát a parlamentbe, vagy a megyei közgyűlésbe. Kinek a hibája, hogy ilyenek a közállapotok? A miénk. Minden rajtunk múlik. A valóság társadalmi konstrukció. Mivé kéne, és miként lehet hát konstruálni Keszthelyt? Milyen módszerrel lehet elérni, hogy a város lakói el tudják közösen dönteni, milyen várost akarnak? A módszer lényege: ki kell nyitni a szánkat. Ilyen könnyű. Tényleg.

Már nem igazán vannak egyszerű, gyors eredményekkel kecsegtető és ráadásul abszolút fájdalommentes megoldások. Aki az ellenkezőjét állítja, az hülye, vagy aljas. Felülről várni a megoldást elavult szemlélet. Nincsenek mindenható, milliomos nagybácsik, akik rendbe teszik helyettünk az életünket. Nekünk magunknak kell, alulról, kicsiben kezdve megteremteni azt, amire vágyunk, amit szeretnénk. A rendszerváltás nagy téveszméje az volt, hogy csak meg kell történnie, és aztán magától olyan lesz itt is az élet, mint Ausztriában. Hogy nem kell semmit tennünk, csak várni, és a vezetőink majd Ausztriát csinálnak nekünk, belőlünk. Hát, nem. És erre egyre többen, és egyre fájdalmasabban ébrednek rá.

Az első lépés tehát csak annyi, hogy elhatározzuk, hogy bízunk magunkban, és a lustaságot, fásultságot, meg a berögzült, provinciális, alattvalói gondolkodásmódot lerázva magunkról elkezdünk dolgozni. A város nyilván több, mint a lakói összessége, de azért alapjában mégis csak a benne élő emberek összessége. Ha a saját életünkben és a saját portánk körül rendet teszünk, az a várost is rendezettebbé teszi. Annyira elcsépelt, unalomig ismételt, falvédőkre hímzett örökigazság ez, belátjuk, de mégse akar érvényre jutni a fejekben. Az élj a mának, élj gyorsan, légy boldog most, mert ki tudja, mit hoz a holnap, sokkal áthatóbb, meghatározóbb ideológia. Csak téves. Legyünk önzőbbek, de számítóan önzőbbek. Igen, jól hallották. Önzésre bíztatunk. Azt kéne belátni, hogy ha a jelenben lemondunk némi előnyről, haszonról, ha a pillanatnyi érdekeink helyett a hosszú távú érdekeinket nézzük, ha a közösség javát is figyelembe veszzük, akkor azzal magunknak teszünk jót, a saját fenntartható gyarapodásunkat segítjük elő. A kisgyermekes család értse meg, hogy a szórakozóhelyekről kiszűrődő hangos zene azért kell, hogy a vállalkozó hasznot termeljen, amiből adót fizet, amiből játszótér épülhet. Az új játszótér esetleg a kisgyermekes turistákat is a városba vonzza, akik a többi helyi vállalkozónak hoznak újabb bevételi forrást, akiknek így több elkölteni való pénze lesz, amit többek között szórakozóhelyeken is elköltenek, ami jó a szóban forgó vállalkozónak is. Aki viszont azt értse meg, hogy ha túl hangos a zene, akkor a kisgyermekes család aláírást kezd el gyűjteni, és a szórakozóhely nyitva tartását hatóságilag korlátozni fogják, és akkor nem lesz akkora bevétele. Ha nem lesz megfelelő a haszna, akkor nem bővít, nem teremt új munkahelyet, és a felnövő gyerekeknek nem lesz hol dolgozni, ezért elköltöznek. Minden összefügg mindennel, ezért a legfontosabb az egyensúly. Kompromisszumok, és átgondoltság kell, mert akkor mindenki jól jár, és a mindenkibe, ugye, benne van személy szerint Ön is.

A város vezetőinek az a felelősége, hogy a kereteket biztosítsák. Nem úgy kell vezetniük a lakosságot, mint a szamarakat, kötéllel húzva, hanem úgy kell dolgozniuk, ahogy a szervo működik a kormányműben: rásegít, hogy a jármű a kívánt irányba menjen. A kormánynál a város lakói ülnek. Nyilván nem árt, ha ad útvonalterveket, de semmiképpen se hagyjuk, hogy átgondolatlanul, ötletszerűen rángassa a kormányt ide-oda. Aki nem akar szamár lenni, az ne engedjen kötelet rakni magára.

Keszthelyen először is egy civil szerveződés kell, amely felvállalja, hogy rengeteg munkát elvégezve kidolgozza azokat a főbb paramétereket, amelyek mentén megtervezhető a város jövője, kitalálható az arculata, aztán pedig immáron a város politikai, gazdasági és társadalmi vezetőivel karöltve, több, különböző, konkrét megvalósítási forgatókönyvet alkot, amit megismertet a város lakóival, majd moderálja az ezekről kialakuló vitákat, és végül miután meggyőződött róla, hogy mindenki elmondta a véleményét, aki csak akarta, és mindenki érti is a koncepciók közti különbséget, és képes számba venni a pro és kontra érveket, kiharcolja, hogy a lakosság szavazzon, döntsön. Remélhetőleg mire idáig jut a dolog, már egyértelmű lesz a választás, mert eleve csak egy koncepció marad talpon, ami mindenki támogatását bírja, és amiben mindenki hisz. A civil szerveződés feladata aztán a következő évtizedekben, hogy ellenőrizze a koncepció megvalósulását. Ezt csak így lehet, más mód nincs. Egy fejlesztési koncepció legminimálisabban is 20-25 évre szól, és azt senki sem rúgja föl menet közben, hogy valami másba fogjon. Folyamatosság kell, és következetesség.

A gond csak az, hogy kik lesznek azok, akik ingyen elvégzik ezt a hatalmas társadalmi munkát? Naivság lenne azt hinni, hogy a helyiek tolonganak majd, hogy felajánlják idejüket a civil szervezet részére. Nem mintha nem lennének tehetséges, ötletgazdag, ambiciózus emberek Keszthelyen. Vannak, csak mind a könnyebb utat választja, és belép valamelyik pártba. Onnan próbálnak tenni valamit a városért. A próbálkozást nagyon látni, de az eredményét valahogy soha. Megint vissza kell kanyarodni oda, hogy a fejekben kell megkezdeni a változtatást. Aki elsőként rájön, hogy ha egy civil szerveződés élén elvégzi a város átalakításának munkáját, akkor elég elismerést és hírnevet szerezhet, hogy polgármesterré is válasszák, és a sikeres város éléről az országos politika csúcsai is könnyebben elérhetőek, az sokat nyer, az mindent visz. Nem az a baj, hogy nincs ambíció a helyi fiatalokban, hanem az a baj, hogy nincs elég nagy ambíció, és nem társul hozzá előrelátás. A sikerért - az igazi sikerért, ami hasznára van az embereknek - nagyon keményen meg kell dolgozni.

Az önkormányzatok kezében számos eszköz van, nem csak annyiból áll a munkájuk - még ha ezt ők maguk sem tudják, legalábbis legtöbbször úgy tűnik - hogy költségvetést készítenek, azaz a bevételeket szétosztják, és közben azon sopánkodnak, hogy egyre kevesebb a bevétel, a kiadás meg egyre több. Tessék növelni a bevételeket, és lefaragni a kiadásokat! Bevételt nem csak úgy lehet növelni, hogy eladjuk a város javait, és növeljük a helyi adókat, meg a parkolási díjat; kiadást meg nem csak úgy lehet lefaragni, hogy mindent megyei fenntartásba adunk. Ez tényleg menne Mekk Eleknek is. Ez könnyű.

Egy város úgy tudja elérni, hogy a céljait szolgáló vállalkozások működjenek a területén, hogy világos üzeneteket közöl a helyi adók kiszabásának rendszerén keresztül. Aztán hozhat helyi rendeleteket, amikkel befolyásolni tudja a város mindennapi működését, vagy szó szerint az építészeti arculatát. Támogatni tudja a helyi vállalkozókat, és egyben a helyi lakosokat is, ha csak a helyiek számára elérhető kedvezményeket biztosít. Van olyan város Magyarországon, ahol a helyi lakosok kiválthatnak olyan kártyát, ami a helyi vállalkozók által kínált termékek, és szolgáltatások vásárlásakor kedvezményre jogosít, ami a helyi gazdaság bővülését, azaz nagyobb adóbevételt generál. Miért ne követhetné ezt a példát Keszthely is? Ha az önkormányzat szeretné elérni, hogy a lakók bizonyos dolgokat kultiváljanak, akkor azokat tegye ingyenessé, és amit meg nem szeretne, hogy a helyiek kultiváljanak, azokat tegye fizetőssé. Adjon adókedvezményt, de csak olyan cégeknek, akik a város céljait szolgáló tevékenységet folytatnak. Az önkormányzat a saját fenntartásában működő intézményeket tegye a lehető legtakarékosabbá. A lehetőségek szinte korlátlanok. Egy önkormányzat annyi mindent, annyiféleképpen tehet, ha van elképzelése, és meri használni a kezében lévő eszközöket, ha nem csak szolgaian követi a megszokott módszereket, és nem csak kívülről ráerőszakolt elvárásoknak akar megfelelni, ha nem kihelyezett tagozata a megyei vagy országos politikai céloknak, hogy ép ésszel nem is lehet megérteni, miért nem történtek forradalmi változások az elmúlt húsz évben, az országban, vagy épp Keszthelyen.

De most aztán tényleg itt az ideje, hogy egészen konkrétan Keszthelyre vonatkozó fejlesztési és átalakítási javaslatokat tegyünk, és ne csak általánosságokban beszéljünk. A következő részben számba vesszük Keszthely adottságait, áttekintjük lehetőségeit, majd végezetül javaslunk egy megvalósítható, előremutató, átfogó, és már a jövő kihívásaira válaszoló, azaz progresszív város-átalakítási koncepciót.

III. rész

Gyakorlati lehetőségek

Gyűjtsük össze Keszthely komparatív előnyeit, vagyis mindazokat az adottságokat, amikkel a város rendelkezik, más települések viszont nem. Legelőször is ez kell ahhoz, hogy működőképes városmodellt tervezzünk. Aztán pedig hangsúlyozottan csak néhány, lehetséges, elgondolkodtató és érdekes elképzelést sorolunk fel, hogy érzékeltessük, mennyi mindenné alakíthatnánk a városunkat.

A topográfiai és természetrajzi paramétereinket legsúlyosabban a Balaton határozza meg. A Balaton egy sekély, de európai mércével mérve is elég nagy tó. Horgászatra, vitorlázásra, fürdésre kiválóan alkalmas. Égövünkön a klíma nyáron kifejezetten meleg, majdhogynem mediterrán. Ezek miatt Keszthely vitathatatlanul üdülőövezetben fekvő város. Ez a tény sok mindent determinál a várossal kapcsolatban, és részben szűkíti, másrészt bizonyos irányokban tágítja is a jövőbeni lehetőségeket. A városunk közvetlen közelében található még két másik tó is, a Kis-Balaton, ami ornitológiai és ökológiai, illetve a Hévízi tó, ami pedig gyógyászati szempontból kimagasló fontosságú természeti érték. A Keszthelyi-hegység, és a Balaton-felvidék közelsége változatos tájakat, erdőket, geológiai érdekességeket jelent, és speciális mezőgazdasági ágazatokat, amelyek közül a szőlőtermesztés említése elengedhetetlen.

Az ember által épített, vagyis kulturális előnyök közül első helyre a Festetics-kastélyt tehetjük. Sajnos ki kell mondani, mert az önhitegetés nem járható út, hogy egyéb, igazán említésre méltó, más településekkel való összehasonlítás során kuriózumként említhető építészeti, vagy történelmi objektummal Keszthely nem rendelkezik. Középkori templom, római kori emlék, helytörténeti múzeum szinte minden dunántúli városban található. Előnyként számba vehető, hogy Keszthelyt vasútvonal köti össze a fővárossal; igaz, a Balaton Budapesttől legtávolabbi pontján helyezkedünk el, amivel a belföldi turizmus szempontjából hátrányként kell számolnunk. Hatalmas szerencsénk viszont a Sármelléki nemzetközi repülőtér közelsége. Sőt, ha minden a tervek szerint alakul, akkor pillanatokon belül modern versenypályát adnak át a kőhajításnyira lévő Sávoly mellett. Az említett földrajzi okok miatt is, Keszthelynek nincs nehézipara. Minden arra predesztinálja, hogy a város fő eltartója az idegenforgalmi ágazat legyen, ahogy ez a valóságban is megvalósult.

A lényeges adottságaink rövid felemlegetése alapján is kijelenthető, hogy komparatív előnyök dolgában nagyon jól állunk. A kérdés sokkal inkább az, hogy miként lehetne jobban élni a kiaknázható lehetőségekkel, azaz milyen potenciálok vannak elhanyagolva, amelyek aktualizálása előbbre viheti a várost? Mi legyen az eszmei fundamentum, amiből kinőhet az a Város, ami miatt hozzánk jönnek pénzt költeni az emberek, és nem mondjuk Horvátországba, ahol a tengeren kívül lenyűgözően csodálatos, középkori mediterrán városok is találhatók. Ha ugyanis csak a turizmusra koncentrálunk, ahogy azt tettük eddig is, akkor szűklátókörűvé válunk, és gondolataink bejáratott útvonalakon haladnak, vagyis mindig csak ugyanoda, ugyanazokhoz a megoldásokhoz és ötletekhez lyukadunk ki, és képtelenné válunk meglátni, elfogadni az újat. Essünk hát túl a turizmusban rejlő problémák és lehetőségek kitárgyalásán, mert ez valóban kikerülhetetlen téma, ha Keszthely kitalálásáról értekezünk.

Strand, szálloda, kemping, lángosos, fürdőruhás butik, borfesztivál, sétálható belváros, kulturális program, földalatti parkoló. Ez nem kielégítő turisztikai koncepció. És nem azért, mert erre nem jön elég érdeklődő, mert ennek ne lenne fizető fogyasztója. Sok ember számára csak az, hogy este ülnek a Balaton partján, lábukat a vízbe lógatva, sörözgetve, nézegelődve, olyan egyszerre nosztalgikus, hazaszeretetet kiváltó, lelket gyönyörködtető és flow1 tudatállapotot nyújtó élmény, ami kihagyhatatlan, és vonzereje soha el nem évülő. És milyen igazuk is van, mind imádunk így tenni. Tehát akkor, jobban meggondolva, lehet az egy adekvát, életképes távlati terv, hogy Keszthelyt meghagyjuk ezen élménycsoport autentikus kiszolgálójának, és afféle skanzenné alakítjuk. Irónia nélkül állíthatjuk, hogy európai hírnevet és hosszú távú biztos megélhetést adna a városnak, ha késő-szocialista, NDK turisták kiszolgálására berendezett, magyar-kisváros rezervátummá alakulna. Ez egy abszolút járható út lehetne. De nézzünk meg más lehetőségeket is, van választék, és a turizmus alatt sokkal több mindent lehetne érteni.

Logikusan átgondolva, akkor vonzó a turisták számára egy város, ha olyasmit nyújt, ami egyedi, eredeti, és egyben lenyűgöző is. Építsünk hát egy száz méter magas, rózsaszín, zenélő, és vizet köpő turulmadarat a Keszthelyi-öbölbe? Világszenzáció lenne, kétségtelen, de tartunk tőle, hogy nem igazán illene a tájba. Sokkal jobb megoldás lenne elmenni egy elitebb, elegánsabb irányba, és az adottságokat kissé figyelmen kívül hagyva, vagy másodlagosnak tekintve, új vonzerőt teremteni; olyan vonzerőt, amely nem lenne hely-specifikus, de gazdaságossága és anyagi haszna vitathatatlan. Keszthelyből csinálhatnánk kaszinóvárost. Az nem túl zajos, viszont rengeteg embernek adna munkát. A balatoni táj ebben az esetben csak hab lenne a tortán. Az önkormányzat a helyi adók rendszerének kialakításával vonzóvá tehetné a szerencsejáték-iparban érdekelt befektetők számára a várost, utána pedig minden menne a maga útján. Annyira kézenfekvő megoldás, hogy szinte meglepő, miért nem kísérelte meg eddig senki a megvalósítását.

Az idősebb generációknak bizonyára nem tetszene, de szintén teljes mértékben életrevaló elképzelés, ha azt mondjuk, hogy legyen Keszthely a jövőben buli-város. Ehhez legelőször szórakozóhelyek kellenek, és legalább évente egy nemzetközi sztárokra építő könnyűzenei fesztivál. Hoppá, most jut eszembe, ezt az ötletet már megvalósította egy másik balatoni város. Persze ettől konkurenciát még teremthetünk nekik. A mi buli-városunk kiegészülhetne egy vidámparkkal, amiben lenne egy „leg”. Európa legmagasabb, vagy leghosszabb, vagy leggyorsabb, vagy legfélelmetesebb hullámvasútja, szellemkastélya, centrifugája, vagy más ilyen szerkezete. Egy szórakoztató park létrehozása persze elképzelhetetlenül hatalmas beruházás. És ha már költeni kell, ami sajnos elkerülhetetlen, mert akármelyik fejlesztési irányt is választjuk, kezdetben mind rengeteg pénzt visz el, akkor költsünk úgy, hogy a globális és lokális emberi felelősségünk teljes körét figyelembe vesszük. Úgy lenne tisztességes.

A jövő turistája már nem fog megelégedni azzal, hogy csak körbecsoszog és néz. A vitrinekbe és kordonok mögé zárt steril látvány unalmas. Már most el kéne gondolkodni azon, hogy a Festetics-kastélyt hogyan alakíthatjuk át olyan élményparkká, amiben a látogatók nem pusztán megtekintik a főúri életformát, hanem ki is próbálhatják. A „keszthelyi kastély-élmény” lehetne egy vidám időutazás. A vendégek egy modern fogadó és információs épületben jelmezbe öltöznek, hintókon megközelítik a parkot, ahol szintén korabeli öltözetben fogadja őket a személyzet. A turisták beköltözhetnének a múzeumba, megtapasztalnák milyen egy bál, egy étkezés, vagy baldachinos ágyban aludni. Nyilván ehhez az antik bútorokat strapabíró újakra kell cserélni, amelyek csak utánozzák a korabelieket. Egy ilyen szolgáltatás persze tömegigényeket sem tudna kielégíteni, ezért meg kéne őrizni valamennyire a hagyományosabb múzeumlátogatás lehetőségét is. Nem állítjuk, hogy Keszthelynek pont erre van szüksége, de mint lehetőséget, érdemes a többivel együtt figyelembe venni.

Mint ahogy érdemes azt is egyre inkább szem előtt tartani, hogy akik teljesen passzív, pihentető, eseménytelen nyaralásra vágynak, azok inkább a trópusi szigeteket választják, ahol a parton vörösre égetve magukat gondolatban azt képzelhetik, hogy a paradicsomi idill számukra last minute valósággá vált. Keszthely számára a követendő irány, mert nem konkurálhat pálmafás mennyországokkal, ha az aktív kikapcsolódásra vágyókra alapoz. Az erdő és a táj adott, a fenntartása fajlagosan olcsó, beruházni alig kell, csak maximum bicikliutakkal behálózni a környéket. Esetleg szóba jöhet egy nagykiterjedésű sport- és kalandtábor, afféle felnőtteknek való játszótér kialakítása a környéken.

Ha Hévízt figyelembe vesszük, akkor kínálkozó ötlet, hogy a nyugdíjasokra építve rehabilitációs és gyógyászati-szépészeti gócponttá tegyük a városunkat. Idősödők számára szépségfarmok, plasztikai sebészeti központ, fogyókúrás, és káros szenvedélyekről leszoktató táborok; idősek számára pedig szanatóriumok, gerontológiára specializálódott kórház, hospice házak haldoklóknak. Ez még a kaszinós koncepcióval is összeköthető, ha a bingó termekre gondolunk. Ne botránkozzanak meg ezeken a sorokon, hisz most is sok, szegényebb osztrák és német nyugdíjas jön Keszthelyre és környékére élete utolsó éveit eltölteni. Miért ne lehetne ráállni a kiszolgálásukra? Félre az állszentséggel!

Különben is, kórháznak hosszú távon csak akkor lesz helye nálunk, ha specializálódik. Az öregek ellátása mellet lehetne ez a specializálódás a másik véglet felé forduló is. Vagyis termékenységgel, szülészettel és gyermekgyógyászattal foglalkozó. Vagy valami más olyan területtel, amelyik előreláthatóan nagyon fontos egészségügyi kihívás elé állítja majd az emberiséget ennek az évszázadnak a során. Mi például, konkrétan az immunológiára gondolunk.

Akár az is megtörténhetne a városunkkal, hogy hatalmas lobbizás után Európai Uniós intézmény nyílik benne. Ehhez csak azt kéne kitalálni, hogy mi illene hozzá, mi lehetne az a terület, aminek ideális helye Keszthely? Nyilván űrközpontot sosem csábíthatnánk ide. Talán egy fenntartható fejlesztéssel és természetvédelemmel, vagy ökológiai mezőgazdasági termeléssel foglalkozó kutató, esetleg ellenőrző intézetet megcsíphetnénk. Ha olyanná válnánk, amilyen város képét a cikksorozat IV. részében megrajzolunk.

IV. rész

Távlat

A végén úgy illik, hogy mi, - a szerzői többes szám első személy - is letegyük valami mellett a garast, és egyenesen kimondjuk, milyen jövőt vizionálunk Keszthelynek. Elképzelésünk nem sosem hallottan új, vagy meghökkentően szenzációs. A komparatív előnyök mellett abból indul ki, hogy a világ számára a közeljövőben a legnagyobb kihívás a népességnövekedés, energia és nyersanyagszűkösség, és a környezetszennyezés komplett ökológiát veszélyeztető Bermuda-háromszöge, amiben könnyen eltűnhet az egész civilizációnk. Talán úgy látszhat, hogy hatalmas távlatba helyezzük ezzel a gondolattal Keszthelyt, de miért ne tennénk? Sőt, felelősen gondolkodva mi mást tehetnénk? Lokális cselekvésekkel lehet csak megoldani a globális gondokat is.

Mindezekből következően a városunknak a lehető legnagyobb mértékben önellátónak, energiatakarékosnak, környezetbarátnak, és nyitottnak kell lennie. Jaj, de szépen hangzik ez is, de mégis hogyan érjük el? Az egyik kulcs ágazat a mezőgazdaság. Lehet, hogy furcsán hangzik egy idegenforgalomra alapozott város kapcsán földműveléssel és növénytermeléssel előhozakodni, de hadd fejtsük ki, mire gondolunk. Abba nem is akarunk bele menni, hogy Keszthely mindig is mezőváros volt, és hogy a fáma szerint is érdemes tanulni a történelemből. De azt nem kéne elfelejteni, hogy jelenleg is működik a városban egy mezőgazdaság-tudományi egyetemi kar. Még működik, mert azért inkább haldoklik. Szükséges lenne, hogy a tudományos háttért, és a környék mezőgazdasági potenciálját kihasználva, na meg persze az alapelveinket figyelembe véve elkezdjünk olyan versenyképes, környezetkímélő módon, és fenntarthatóan termelt, egészséges biotermékeket előállítani, amelyek hasznot és hírnevet hoznának a régiónak. Merészen kísérletezve progresszív termelési módszereket, és új nemesítésű fajokat kéne kidolgozni hely specifikusan, majd erre feldolgozóipart kiépíteni. Szóba jöhető termények lehetnének a bor, gyümölcsök, gyógynövények, energianövények.

Ennek működtetése többféle szervezeti formában is történhetne. Egyik út, hogy a városvezetés nagyon kedvező lehetőséget biztosít vállalkozásoknak, - természetesen az összes szóba jöhető törvényes eszközzel előnyben részesítve a helyi vállalkozókat - és minden módon ösztökéli őket, hogy ilyenfajta mezőgazdasági tevékenységgel, a növénytermesztésnek ezt a korszerű felfogását követve foglalkozzanak. A kar számára a vállalkozások anyagi forrásokat biztosítanának a szakértelemért és kutatómunkáért cserébe, ami a kar presztízsét, szakmai színvonalát emelhetné. Másik út, hogy az önkormányzat maga áll a dolgok élére, és példát mutatva létrehoz egy saját vállalkozást, mondjuk egy részvénytársaságot. Korszerűtlennek tűnik ez a gondolat ma, amikor kiszervezésekről, decentralizációról van állandóan szó? Mi is közvetlenebb demokráciát szorgalmaztunk az első részben. Micsoda versenyelőny lenne, ha az önkormányzat a saját cégét felügyelné, és esetleg megbízásokhoz juttatná? Na nem mintha jelenleg nem lennének önkormányzati cégek, például a városüzemeltetésben. És különben is, honnan lenne pénz a részvénytáraság beindítására? Ha teszem azt a város lakóinak nagy többsége elkötelezett lenne egy ilyen projektben, akkor a demokrácia, és a szolidaritás alapjára emelt kapitalizmus közvetlen diadalaként létrejöhetne egy olyan részvénytársaság, amelynek részvényesei a város lakói. A saját pénzünket raknánk a cégbe, és persze az önkormányzat forrásait, ami nagyon közvetve, de szintén a mi pénzünk. Így amikor a cég által gyártott terméket következetesen megvásárolnánk, ami helyben termett, helyi munkaerő közreműködésével, aki teszem azt a szomszédunk, és egy helyi üzemben dolgoztuk fel, ahol mi is alkalmazásban állunk, akkor saját magunkat gazdagítanánk, ráadásul szállítási energiát spórolnánk.

Ha a modell működne, akkor ez már önmagában komoly hírnevet jelentene a városnak. De mi mindent tehetnénk még? Ha energianövényt termelnénk, és egy semennyire sem szennyező, nagyon modern, és ráadásul még komoly építészeti innovációt is képviselő erőműben helyileg használnánk fel villamos energia előállítására, akkor a város közműköltségeit és rezsijét akár teljesen megspórolhatnánk, sőt, a többletet eladhatnánk. Persze még jobb lenne, ha napenergia erőmű épülne a város határában, meg szélfarmok a környéken. Ha esetleg köteleznénk magunkat, hogy ezek után csak olyan városi intézmény épülhet, (arról nem is beszélve, hogy a régieket is ilyenre cserélnénk) amit passzívház technológiával húznak fel, és adókedvezménnyel ugyanerre ösztönöznénk a kereskedelmi és magánépíttetőket is, akkor régiós energia kishatalom is lehetnénk. Elterjeszthetnénk egy olyan városi szemléletet és erkölcsöt, hogy aki Keszthelyen nem passzív, vagy legalábbis alacsony energiafelhasználású házat épít, akinek nincs esővízgyűjtő ciszternája, akinek nincs napkollektor a háztetőjén, aki nem teljes mértékben szelektíven gyűjti a hulladékot, aki nem komposztál, az kényelmetlenül érezze, vagy egyenesen szégyellje magát. Keszthelyen egyszerűen ez lenne a norma, és ahhoz mindenki akaratlanul is igazodni igyekszik. Hogy ez luxus beruházás lenne? Hogy erre az egyszerű városlakóknak nincs pénze? Miért, életünk végéig sok ezer kilométerről ideszállított gázt kifizetni elég gazdagok vagyunk? Miért ne lehetne olyan helyi rendeletet hozni, hogy aki passzív házat épít, annak nem kell kommunális adót fizetni? Mi akadálya lenne ennek? A pozitív diszkrimináció igenis hatékony nevelőeszköz, nem kell félni alkalmazni, nem alkotmányellenes. De ha az is lenne, hát az alkotmány is megváltoztatható.

Ha a város hasznából ingyenes, és nulla károsanyag kibocsátású tömegközlekedést üzemeltetnénk, akkor szenzációs módon meg lehetne tiltani, hogy Keszthely teljes területére fosszilis energiával működő járművek behajthassanak. Vagy díjat lehetne beszedni minden ilyen autó után.

Nyilván külön-külön nem lenne sikeres egy elem sem. Mindent együtt kellene elindítani, és közös erővel, kitartóan végigvinni. Az meg csak úgy megy, ha hiszünk benne, ha van közös akarat rá, és ha egyesek a kezdeményezések élére állnak, és önzetlenül, – illetve mint ahogy azt már fentebb kifejtettük, nagyon is önzően, a saját egészségük, jólétük, fenntartható gyarapodásuk érdekében – nagyon sok munkát belefektetve végigviszik.

Óriási turisztikai vonzóerőt jelentene egy olyan város, amelyik önellátó, energiatakarékos, környezetbarát, harmóniában él a körülötte lévő természettel és támaszkodik rá. Ezt mindenki látni akarná, mert unikum lenne az egész világon. Jönnének tanulmányozni a modellt, a város működését, konferenciák zajlanának, dőlne a fejlesztési tőke. Lesz ilyen város, az biztos, mert hamarosan csak ilyen városok lesznek, mert más módon nem lehet fennmaradni, de hogy Keszthely lesz-e az egyik első?

Jó lenne, de a realitás azt mondja, hogy nem. Nyilvánvaló, hogy Keszthelynek nem ez lesz a közeljövője. Nem azért, mert nem lehetne. Nem azért, mert az elképzelés teljesen utópisztikus és fantáziaszerű. Hanem a városban élő emberek mentalitása miatt. Ez a mentalitás megegyezik az összes többi ember nagyon nagy többségének mentalitásával. Az emberek elidegenedtek egymástól, csak a saját boldogulásukkal törődnek, a társadalmat összetartó eresztékek recsegnek. Minden, ami közös, közösségi, az rossz emlékű; minden, amibe pénzt kell tenni, az gyanús, kockázatos. Az önkormányzás csak nyűg; a másokért való munka, de alapjában véve minden munka, kínzó teher, időrabló gyötrelem. Az én házam, az én váram felfogás miatt mindenki biorobotként tengődik a börtönné váló lakásában, ahol az őr, és egyben idomár, a televízió.

Akkor meg? Egymilliárd légy csak nem tévedhet, a tehénlepénynek biztos finomnak kell lennie. Ám egy dologban biztosak lehetünk. Végül majd a legjobb, legéletképesebb megoldás győzedelmeskedik, hisz az evolúció törvénye, amit már meggyőzően kiterjesztettek a gondolatok, ötletek világára is, ezt mondja. Persze előtte kipróbáljuk majd az összes többi lehetőséget is, de végül megtaláljuk a legjobbat. Csakhogy aki elsőnek lép, az egy lépéssel mindig a többiek előtt lesz. És mi, itt a Kárpát-medencében, eddig mindig egy lépéssel valakik mögött voltunk. Egyes bugyuták szerint ez a sorsunk. De jó lenne egyszer elől lenni! Hát, most meglenne rá a lehetőség.

Csak gondoljuk el: Kennedy 1962-ben meghirdette a Hold-programot, és Armstrong 1969-ben a Holdra lépet. És ez tény.

Keszthely 2015-ben elkezdi átváltoztatni magát, és 2030-ra a világ egyik leghíresebb városa, ahol a független felmérések szerint a legjobb élni. Csak rajtunk áll, hogy egyszer majd ez a mondat is tény legyen.

Keszthelyi Pragmatista.

Nem tudom, hogy a sok okoska a fenti szöveget képes volt e elolvasni, hiszen tényleg elég "sok"! Én sajnálom, hogy nem írta alá a szerző, mert kevés olyan embert látni a városban, akinek ennyire van véleménye, jövőképe és szeretetből, nem politikából nézi a várost. Nem tudom ki, csak azt tudom, hogy neki a testületben kellene ülnie, de csak akkor, ha hozzá hasonlóakkal ülhet együtt. Vannak gondolatai és ezt mások nem értik. nem értik, ettől zavarba jönnek, kisebbségi komplexusuk pedig azonnal támadással reagál és kizárja a lehető fejlődést.
A legfontosabb, hogy a város vezetői olyan emberek legyenek, akiknek vannak gondolataik, bátrak és tenni is mernek. Ez egy utópia, főleg ebben a városban. A gondolkodni képes értelmiség elbújik, vagy elmenekül. Marad a hatalmi mámorért harcoló, de sajnos gyenge és főleg lusta jelölttábor. Minél primitívebb valaki, annál jobban harcol a hatalomért.
Szerencséje a kis településeknek van, ahol nem a politika állítja még a jelölteket és arcra szavaznak a szavazók. Ha ott is elindul a pártcsindradatta ( lásd Vonyarc), akkor ők is úgy fognak járni, mint Keszthely és Hévíz. Tenni akaró, tudó és gondolkodó emberekre van szükség, nem politikai bábokra. Majd egy másik életben!!!

2030-ra Keszthely egy

2030-ra Keszthely egy jelentéktelen porfészek lesz, 8000 lakóval.Meg fogják szavazni, hogy olvadjanak be Hévíz gyógyüdülő-városba.

A Balatont Balatongyöröknél helyijárattal lehet elérni majd, mert az öböl teljesen feltöltődik a következő 15 évben. Ezt minden kutató tudja, csak kussol róla, mert élni akar.

A fantazmagóriád vonzó, de elfelejtetted azt, hogy erre senki egy fillért sem ad.

Legjobb ötleted: a Kastélyban egy éjszaka 3 dimenzióban, Mária Terézia ágyában, Czoma Lászlóval.

matyas képe

Joslat vagy teny?

Minden igaz, csak a datum kisse eltulzott.
2030 egyenlö 2012.
Szamolj utanna: Lakos db szam, Kor szerinti megoszlas, indulo altalanos osztalyok, munkahelyek, munkanelküliek, Szemelyauto db szam, adofizetök db szama, ingatlanok eladasi ara, stb, stb. Az adatokra adott valaszbol minden kiderül.
matyas

Roham léptekkel haladunk a

Roham léptekkel haladunk a jóslatod felé, ma még mosolyognak ezen! A folyamatot gyorsítja
ha a Város vezetésében nem történik változás, koncepció nélkül Keszthely halad a romlás felé, a 24-ik órában vagyunk, hogy a folyamatot próbáljuk megállítani! Erre esély csak új Városvezetőkkel lehetséges!

új városvezetés

Esélye is lehet Keszthelynek új városvezetésre,Mohácsi József újból polgármester legyen.Gondoljunk az előző ciklusra.Úgy lett polgármester, hogy indult Dr Szabó Imre is MDF színekben, és pont annyi szavazatot vett el amennyivel nyerhetett volna a Fidesz polgármester jelölt.Köztudott hogy nem mindenkinek színpatikus Pálinkás-Ruzsics páros ( van benne valami)ezért az elégedetlen (Fideszes) jobboldali gondolkodású szavazó a Jobbik jelöltjére fog szavazni a liberális Dr Papp Ervinre.Holott esélye sincs neki hogy polgármester legyen.A kompenzációs listán a 2. helyre szorult Dr Papp Ervin nem valószínű hogy bejut a testületbe.Az Mszp és Jobbik 1-1 főt delegálhat a számítások szerint.De akkor miért indul esély nélkül?Azért mert a két barát megbeszélte egymással hogy gyengítse a Fideszt.Akármi is lehet.Hát ilyen a politika.Viszont el kell gondolkodni hogy Keszthely miért tart itt.Ez nekünk köszönhető, nem a városvezetésnek.Azért mert soha nem volt egymás után kétszer ugyanaz a városvezetés,nem tudta végigvinni amit elkezdett. Az tisztelt polgártársaim a mi hibánk.Tessék megnézni Hévízt.Mindenki morog Vértesre, de mikor dönteni kell , újból megválasztják.Akárhány szavazattal is de idáig mindíg Ő nyert.Ez a mostani választásra is igaz.Egyáltalán nem biztos hogy bejön a Fidesz papírforma.Mert a választók nem szeretik a církuszt.A város érdekében, mert itt élnek, félre teszik a személyes volt, valós sérelmeket.Tisztelt Keszthelyi Jobbikos szavazó! Gondolja át hogy manipulálják !A régi Jobbikosokat már nem lehet látni Keszthelyen. Ha még nem jött volna rá, jól átverték Önöket.

Rudolf János képe

Bocs, de Szabó Imre FÜGGETLENKÉNT indult

Elfelejted, hogy 2002 magasságában a Fidesz és az MDF még szövetségesek.
Azaz Sáringer a Fidesz MDF KÖZÖS jelöltje volt, a Szabó pedig azért indult el akkor még polgármesterként, mert nem bírta elviselni, hogy ez a 2 párt 4 év Lacekkal való háborúskodása után nem őt jelöli..
--
Amúgy Szabó az MDF-be csak 2006 őszén kéri felvételét, és érdemei közt sorolta, hogy alig 4 éve még direktben az MDF ellen indult..
Szóval nagyon de nagyon feledékenyek vagyunk..
------------------------------
www.RudolfJanos.hu

Választások előtti dilema.

Köszönöm a kiigazítást.De ettől függetlenül nem kellett volna indulnia Szabó úrnak, hiszen tudta hogy nincs esélye,nem tudom hogy milyen a lelkiismerete.Egyébként jó ez a portál.

Rudolf János képe

Köszönjük

Egyébként én is reális esélyét látom annak, hogy a Pap Ervin pont annyit visz el most a Ruzsicstól, hogy azzal a Mohácsi éppen nyerHET.
Számszerűsítve:
4 éve Ruzsics hajszál kereken 1500 szavazóval veri meg Mohácsit, ugyanakkor most tavasszal a Jobbik 1314 szavazatot kapott.
8 éve mikor a Mohácsi nyert, akkor pedig mindössze 90 szavazattal verte meg Sáringert.
Szóval ha szép idő van a választás napján, akkor a polgármesteri küzdelem akár még izgalmas is lehet. Szerintem is.
------------------------------
www.RudolfJanos.hu

mások voltak az ellenfelek

mások voltak az ellenfelek a Sáringer most is nyerhetne, csak nem indul, talán igaza is van, vagy nem hagyják?? a fene tudja.

Döbbenet!

Kedves Admin, kedves hozzászólók!
Mindenki tudja, hogy a SzDSz-es túlélők menekültek az LMP-be! Az is mindenki számára kiderült, hogy az országot nagyrészben nem az MSzP, hanem az SzDSz lopta szét, legalábbis náluk csapódott le a megsíbolt pénz jórésze! Nyílvánvaló, hogy nem akarnak kimaradni most sem a "buliból"! Egy olyan párt, aki nem ismeri még a saját képviselőjelöltjeit sem, (LMP) akar egy felelős városvezetésbe beleszólni? Ez csak a ... keverésre jó és az öncélú magamutogatásra! Kedves Admin! Te létrehoztál egy közösségi portált, de nem azért, hogy az emberek egymás véleményét megismerjék, vagy elveiket ütköztessék, hanem azért, hogy a saját ideológiádat és konspirációs elméleteidet nem mint lehetőséget, vagy véleményt, hanem mint "tényt" próbáld hinteni! Egy bizonyos szintig ez nem lenne probléma, de tudod azok az emberek, akik önmagukban sivárak és csak úgy tudnak figyelmet kiváltani, hogy másokat ócsárolnak, azok olyan szájhősökké válnak, akik egy idő után még a maguk kreálta blődségeket is valóságnak élik meg! Figyelem! Nem azt mondom, hogy pl. a VÜZ Kft. normálisan működik! Oda, ahova egy Kindl Györgyöt, baráti segédlettel, betolnak "kereskedelmi és marketing igazgatónak",olyan szerződéssel, hogy az ember esze megáll, na ott tényleg nagy bajok vannak! De, tudod Te is megszavaztad azt a képviselőt, aki megnyomta az igen gombot a Végh Szilárd kinevezésénél! Ingyenes parkolás! Betegek vagytok! Ha ingyenesen lehetne parkolni a belvárosban, akkor az összes városközpontban dolgozó, autóval rendelkező ott parkolna a munkaideje végeztéig! Egy darab parkoló sem lenne szabad ebben az időben! Gondolkodni már nehéz mi? Populáris dumával kábítani, az megy! Nem ragozom, mert nekem fáj a butaságotok! Azért, fel a fejjel! Jó lenne a portál, ha az Admin nem irogatna, csak felügyelne!

Rudolf János képe

hmm...

amikor pl decemberenként ingyenes szokott lenni a belvárosi parkolás akkor sem dugult be még egyszer sem.. egyből megjegyzem, hogy sajnos!
Pedig ugye karácsonyi vásárlások is ilyenkor lennének..
------------------------------
www.RudolfJanos.hu

Hogy milyen igazad van!

Hogy milyen igazad van!

Jani manipulál!

A "Milyen igazad van!" Komment nem a Te hozzászólásodnak szólt Jani, hanem az előzőnek!
Megváltoztattad a sorrendet és így úgy tünteted fel, mintha a "Milyen igazad van" neked szólna! Kb. ilyen az egész személyiséged is!

Tartalom átvétel Tartalom átvétel